2010. december 20., hétfő

Karácsony mindenhol

Mindenki máshogy ünnepli a karácsonyt. Íme néhány ezek közül, de csak képekben.




Bécs, Altwiener Christkindlmarkt
Budapest
Keleti pályaudvar karácsonya
Győr, Városháza advent este
Mosonmagyaróvár, karácsonyi jászol
Pozsony, a főváros karácsonyfája
Szombathely, adventi vásár a Fő téren

Csorna, adventi jászol
A karácsonyi képek közül a kedvencem: 
Soproni werklis Mikulás
Ezekkel a képekkel kívánok minden kedves olvasómnak Kellemes karácsonyi ünnepeket és blogírásban gazdag új évet minden kedves blogtársamnak is! Az új évi jókívánságokkal vigyázni, nehogy megártson, mint a soproni werklis Mikulásnak a krampampuli, mert akkor meg van annak veszélye, hogy nagyon hamisa kezd születésnapi dalokat énekelni karácsony ünnepén!
Új esztendőben jelentkezek újra szerzőtársammal, edével együtt.






2010. december 17., péntek

50 éves a TEE (1957-2007), 45 éves az IC (1965-2010)

Megpróbálom rövidre fogni.
A történet valahol 1920 körül kezdődött, amikor az EUROLINES cég részvénytársasági formában hajózási vállalatként alakult meg Dánia és Hollandia közös tulajdonában, fele-fele arányban. A tulajdonosok rájöttek, hogy mivel a tengerhajózásnál megtelt a piac megalapították a cégen belül önálló üzletágként a közúti fuvarozási vállalatot osztrák kisebbségi tulajdonnal Blaggus AG. néven 1960 körül, majd pedig nyugat-német közreműködéssel az EUROLINES Bahnreisen AG. névvel egy vasúttársaságot, amely az 1957-ben menetrendszerinti forgalomban elindított Trans Europe Express (TEE) üzemeltetője lett. Az EUROLINES Bahnreisen AG. cég 1965-ben alakult Frankfurt am Mainban.
A Trans Europe Express vasúthálózatot Franciaország, Svédország, Norvégia, Finnország és a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) közösen alapították annak érdekében, hogy a Bajkál-Amúr Vasútvonal és a Trasz-Szibériai Expressz ellensúlyozásaként kiépüljön egy transzkontinentális vasúthálózat Európában, mert az ázsiai földrészen ekkor már 50-60 éve kiépült egy egységes, nagyon sűrű vonalhálózattal rendelkező vasúti hálózat.
A TEE egy nagyon drága luxusvonatként közlekedő szuper-expresszként közlekedett, de a szerelvények üzemeltetése ráfizetéses, gazdaságtalan volt az alapító tagországok számára, ezért az ekkor újonnan alakult EUROLINES Bahnreisen AG. cég felkarolta a TEE ügyét és 8 év veszteség után elkezdett a 9. évben minimális nyereséget termelni.
Az EUROLINES Részvénytársaság feldarabolódott 1980-ban, a legrégebbi EUROLINES cég, a hajózási vállalat Nordlines-Scandlines néven 100 %-ban csak tisztán hajózási céggé alakult és tulajdonosai a dán és holland alapítók maradtak. Először Ausztriában változott meg a közúti fuvarozási vállalat, magyarul autóbusz vállalat neve Blaggus-ról EUROLINES-ra 1985-ben, majd pedig a Magyarországon is 1987 óta jelen lévő Blaggus Volánbusz neve is megváltozott 2000-ben a Népliget autóbusz-állomás átadásával EUROLINES Magyarország Zrt.-re, 1986-ban pedig az EUROLINES Bahnreisen vasút-közlekedési cég neve változott meg InterCity International Bahn-ra, 1988-ban pedig InterCity Intenational Railway-re változott.
Az utolsó TEE szerelvény 1985. szeptember elején gördült ki Frankfurt főpályaudvaráról Párizs Gare d’Est-re. Ezeknek a szerelvényeknek egy része a török vasutak hálózatát gazdagítják, illetve másik részük az AmTrak-hoz kerültek, a maradék egyharmaduk a szerelvényeknek pedig a Deutsche Bundesbahn-hoz (DB) kerültek, az 1990-es német egység után pedig a régi TEE szerelvények jelenleg belföldi InterCity-vonatként közlekednek.
Az InterCity születésnapjára nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az Alstom és a Siemens gyárak jóvoltából, az osztrák-német-francia-svéd-dán-holland-norvég-és finn vállalkozóknak köszönhetően létrejött 1965. szeptember 1-jén egy sikertörténet, mely töretlenül szárnyal a világsiker felé, 1986-ig a neve TEE, vagyis Trans Europe Express, 1986-tól pedig InterCity (IC), InterCityExpress (ICE), EuroCity (EC) és EuroNight (EN) néven vált közismertté.
Mára ez a hálózat a világ vasúthálózatának több, mint felét ( 56-58 %) uralja, mert a modernizációs törekvések az InterCity-tagvállalatok vezérigazgatóinak és ügyvezető igazgatóinak jóvoltából nem álltak meg, hanem egyre jobban fejlődik és rohamosan, dinamikusan tör utat magának a légi közlekedéssel szemben. Egykori buszvállalata, az EUROLINES pedig luxusautóbuszaival a világ minden pontjára elrepíti utasait, a Nordlines-Scandlines óceánjáróival kétszer is utaztam: Dover-Calais, illetve Németországból Dániába. Ezek a menetrend szerinti hajójáratok is ugyanolyan patikatisztaságúak, mint a vasúti kocsijaik és autóbuszaik.
További boldog születésnapot kívánok az InterCity-nek és a Trans Europe Express-nek!
Ajánlom sok szeretettel olvasóim figyelmébe a következő erről szóló könyvet:
Pécsi Direkt Kft. – Alexandra Kiadó: 1000 mozdony
Kiadás éve: 2006.
A Trans Europe Express-ről szóló ajánlás a könyv 130-131. oldalán, illetve 296-297. oldalon olvasható.
Az alábbi linkek kiegészítik a leírtakat:

2010. december 1., szerda

Budapest, Budapest, de csodás, csak nem éppen latyakban

Múlt hét csütörtökön már telefonáltam K. G. barátomnak, mert a Műszaki Múzeumba néhány kiszuperált optikai eszközt vittem fel, ami még anyai nagyszüleim öröksége volt és ezek az eszközök nálam csak porosodtak, de a tudomány-és technikatörténet szempontjából még hasznos kincsek lehetnek.
Jött az InterCity-szerda, a mai nap, amikor minden IC-, EC-, EuroNight (EN) és RailJet (RJ) vonaton a pót-és helyjegy árát nem kell megfizetni, ezért ma mentem a budapesti körutamra.
Még az IC-vonatok közlekedéséhez annyit kiegészítésnek, hogy az egész InterCity-vasúthálózat története valahol 1965 táján kezdődött a Köln-Puttgarden, illetve Frankfurt am Main és Párizs közt elindított TEE (Trans Europe Express = transzeurópai nemzetközi gyorsvonat), amit a dán-holland közös alapítású InterCity International AG. cég indított el még az Eurolines Nemzetközi Hajózási Részvénytársaság melléküzemágaként, de először 1987-ben az Eurolines cégről levált az InterCity International, amely cég a székhelyét Brüsszelből Frankfurtba helyezte át és 1988 őszén a legelső InterCity vasúti járat az 4-es számot kapva Verdi néven Milano-Dortmund közt indult el, majd a második járat 1989-ben indult a Budapest Keleti pályaudvartól Dortmundig közlekedő Liszt Ferenc EuroCity 66-os járatszámmal és ugyanebben az évben a Budapest Keleti pályaudvartól 40-es járatszámmal közlekedő EuroCity vonat Bécs Westbahnhofig járt. Ezekből a vonatokból RailJet járat lett, a Liszt Ferenc RailJet EuroCity vonat végállomását Dortmundból München főpályaudvarára helyezték át.
Magyarországon a legelső InterCity vonat az 1991-es InterCity Vasút Magyarország Kft. megalakulásával 1992 tavaszán Budapest Keleti pályaudvar és Miskolc Tiszai pályaudvar közt indult el. A Dunántúl InterCity-sítése 1995 tavaszán kezdődött a Budapest Keleti pályaudvar-Győr-Sopron-Bécsújhely vonalon, illetve leágazással a Győr-Csorna-Szombathely vonalon, 2007 után meghosszabbítva Körmend-Szentgotthárd útirányon át Graz főpályaudvarig. Ezt az általam feltett ajánlók bizonyítják, az IC-vonatok Sopron felé Kapuváron is megállnak, illetve Budapest-Győr közt Tatabányán, Győr-Hegyeshalom közt Mosonmagyaróváron is megállnak.
Amikor a győri főpályaudvarra kiértem, akkor a Bécs Westbahnhofról érkező RailJet Lehár 8.25-ös érkezése 5 perccel később, 8.30-kor történt, de mire a Budapest Kelenföldre érkeztem a menetrend szerinti 9.32-kor, 9.43-ra ért be.
9.50-kor indult egy 103-as busz, amire gyorsan felszálltam és egy óvoda középső csoportos gyereksereggel utaztam két óvónéni kíséretében az Újbuda Center Bevásárlóközpontig, mert ott mikulásos ünnepségre mentek. Innen már csak 2 megállóra voltam a Dombóvári úttól, ahol leszálltam a 103-as buszról. Bementem a Kaposvár utcán, a múzeum főbejárata zárva. Hívtam a Műszaki Múzeum központi számát és mondta a portás, hogy várnak és kinyitja. Még mindig semmi. Újra hívtam, mire ő megszólal: "uram! Ne a Prielle Kornélia felől, a főbejáraton tessék bejönni, hanem a Kaposvár felől". Mire mondtam, hogy rendben és a hátsó bejáratnál már várt a portás a K. G. barátom által letett ajándékozási szerződéssel, amit értelemszerűen kitöltöttem és aláírtam. Ekkor volt 10 óra 10 perc.
Szerzőtársam, ede még a RailJeten hívott, hogy Győrben esik a hó. Kinéztem Biatorbágynál az ablakon és mondtam, hogy az nem baj, mert milyen kár, hogy a fényképező nincsen nálam, mert néhány szép, havas téli képet csinálok szeretett szülővárosomról, Nagy-Budapestről.
A következőt vettem észre: visszaszálltam a Dombóvári úton a 103-as buszra és tiszta latyak volt az egész Lágymányos.
Útvonaltervező szerint a Műszaki Múzeumból a Közlekedési Múzeumba a lehető legegyszerűbb, legkevesebb átszállással, legkevesebb gyaloglással és lehető leggyorsabban az a változat tűnik, mely szerint a 103-as buszra felszállva a Dombóvári útnál 2 megállót utazva a Mester utcánál (ahol a Lurdy Ház van) átszállok az 1-es gyors villamosra 11 megállót utazva rajta az Ajtósi Dürer sorig és ott az Erzsébet királyné útjai aluljárón át kb. 20 m-re van a Közlekedési Múzeum főbejárata. Ezt nemcsak a Topolisz útvonalkereső, de én is így gondoltam.
Dombóvári útnál felszálltam a 103-as buszra, amely egy Volvo Alfa Localo 7700 típusú alacsony padlós volt, melynek digitális utastájékoztatója van. Látom, hogy a Dombóvári út után megáll a Lágymányosi-hídnál, ahol az 1-es gyors villamos végállomása van. Nagyszerű, mondtam és leszálltam, hiszen ott egyszerűbb átmenni. Tévedtem, mert egy alul-és felüljáró-labirintus rendszer van kialakítva ahhoz, hogy a buszmegállóból a szemben lévő kb. 10 m-re lévő villamos végállomáshoz átmenjél. És hozzáteszem még ehhez azt is, hogy folyamatos csúcsforgalom van, mert a Lágymányosi-híd 4 sávja 6 sávvá szélesedik a híd lejáratánál, amiből 2 kanyarodó sáv, a két szélső. Az első a Boráros tér felé, a másik oldal legszélső sávja, a hatodik sáv pedig Soroksár-Dunavarsány-Nagykőrös felé, illetve még ezen a sávon megy a Dunaújváros-Pécs forgalom is. Tehát 10 percnyi toporgás és várás után láttam és rájöttem, hogy lehetetlen a labirintus rendszer megkerülése nélkül átmenni a villamos végállomáshoz, ezért újra felszálltam a 103-as buszra és megint egy megállót mentem és leszálltam a Mester utcánál és átszálltam végre valahára az 1-es gyors villamosra. Ez azért gyors villamos (ilyen még a 2-es, 3-as, 28-as, 37-es, 62-es villamosok), mert vannak kiemelt vagy csomóponti megállók, ahol mindig megáll a járat, de van olyan állomás, ami csak feltételezett megálló, vagyis csak akkor áll meg, ha jeleznek és van fel-és leszálló utas, mert ha nem, akkor továbbmegy. Ilyen a budapesti buszok közül a 103-as, a 33-as és a 86-os busz.
Az 1-es gyors villamossal az Ajtósi Dürer sorig utaztam, a Mester utcától számított 11. megállónál szálltam le. Ez a villamos érinti a főváros legtöbb kerületét: IX. kerület, X. kerület, VII. kerület, XIV. kerület, XIII. kerület, IV. kerület és III. kerület. A 10 perces késésem miatt a Közlekedési Múzeum főbejáratát 11 óra 16 perckor pillantottam meg. Az 1-es gyors villamos Tátra kocsikkal közlekedik.
Mindig nagyon-nagyon boldogságos érzés, szinte egy őszinte szerelem érzése fog el, amikor a jó öreg "Közlekedésit", ahogy a pestiek hívják megpillantom. Városliget széle, Városligeti körút 11-13, ahol egy főváros született 1890 körül. Innen csak karnyújtásnyira van a pestiesen PECSA (Petőfi Csarnok), amelyet 1986-ban adtak át és 1993 óta a Repüléstörténeti-és Űrkutatási Múzeum állandó kiállításának ad otthont, amely szintén a Közlekedési Múzeum része.
Most vissza a Közlekedésihez. Szép komótosan nézelődtem, 11.30-kor indították a vasútrészlegen a földszinti terepasztalt, azt megnéztem, utána játszottam a bedobós terepasztallal, amely úgy működik, hogy 2 szerelvény meg 5 percig egy 100 Ft-os érme bedobásával. Bedobtam, működött és gyönyörködtem. Felmentem a hídrészlegre az új épület 1. emeletére, mert olvastam a Pesti Estben, hogy Széchenyi István remekművei vannak ott kiállítva. Megnéztem, tényleg néhány érdekesség volt összeszedve Széchenyi és Sina munkásságából (Sina György báró görög származású bécsi bankár, a Lánchíd Részvénytársaság alapító vezérigazgatója és Széchenyi István gróf gyámapja volt.), melynek címe: a Hídember gépei volt. Ez a kiállítás márciusig tekinthető meg itt, ebben az épületszárnyban. Ekkor már 12.10 volt és szólt a mobilom. K. G. barátom volt a Műszaki Múzeumból. Megkapta a karácsonyi lapot, amit vittem az OMM-be, valamint a régi optikai eszközöket, amelyeket vittem. Egy részük használható és kiállítható, amelyek pedig nem, azokat pedig ő hazaviszi, mert a barátnője elektromérnök kutató és mindketten gyűjtik a régi műszaki berendezéseket. Megkávéztam a múzeum büféjében és elmentem WC-re is. Majd átmentem az autós részlegre, ahol újdonság volt, hogy 100 Ft-os érme bedobásával működésbe lehet hozni egy nagyító szerű gépet, ahol 10 autós képet lehet nézni 3 D felbontásban képenként 2 percig, ami automatikusan vált. Kicsit kényelmetlen, mert csak nagyon minimálisan lehet a magasságát állítani a gépnek és ahogy a teremőrtől hallottam 6-15 éves kor közti gyerekek magasságára tervezték ezt és az én 35 éves magasságomnak kicsit kényelmetlen volt, de azért élveztem és ki is próbáltam, mert nagyon hősiesen végignéztem a képeket.
Közben vettem ajándékokat is, majd 12 óra 47 perckor voltam kint a Hermina úton a trolimegállóban. Dupla trolimegálló volt, mert a 72-es és 74-es trolinak közös megállója van. A 74-es troli is jó lett volna, mert az a Károly körútig megy, Károly körút-Dob utca a végállomása, de az az orrom előtt ment el. Így a 72-es trolival mentem le az Arany János utcáig, ahol a 72-es és 73-as trolinak van a közös végállomása. Innen kb. 50 m gyaloglással értem el a Magyar Kereskedelmi-és Vendéglátóipari Múzeumot, ahol a Dobos C. József élete és munkássága című kiállítást és a Divat a századfordulón című kiállítást néztem meg, utána pedig tortakínálás volt, mivel idén 125 éves a dobostorta, Dobos C. József találmánya. Kifelé jövet összefutottam a múzeum főmúzeológusával, S. asszonnyal, akit a Műszaki Múzeumban ismertem meg a kávé története című kiállításon idén februárban.
Mivel az épülő 4-es metró miatt az egész Baross tér, beleértve a Keleti pályaudvar közvetlen környezetét jobban le van zárva, mint a Pompei ásatási területe, ezért nagy örömmel nyugtáztam, hogy ha közös végállomása van a 72-es és 73-as trolinak, akkor csak az alsó végállomásban lehet eltérés. Nyertem, a 73-as troli másik végállomása a Baross tér, Keleti pályaudvar. Az Arany Jánostól a Keletiig az utat 12 perc alatt teszi meg a 73-as troli, az eredeti útvonaltervező által javasolt legrövidebb a kisföldalattival a Bajcsy Zs. úttól 1 megálló a Deák térig és onnan átszállni a 2-es (piros) metróra és a Keletinél leszállni kombinációval pedig 19 perc lett volna. 7 perc nagyon-nagyon sok időnek tűnt, főként ebben a latyakos szar időben.
A Városliget és a Közlekedési Múzeum környéke gyönyörű, havas téli táj képét mutatta, de a Belváros, a Bazilika környéke és a Keleti pályaudvar és Baross tér egy nagyon ragacsos, szar, nyúlós-foszlós trágyalé volt, ami eléggé illuzió romboló látványt nyújtott.
14 óra 43 perckor voltam a Keleti pályaudvar pénztáránál, majd pedig megvettem a pótjegyet a 15 óra 10 perckor induló RJ-re Győrig, ez a járat Münchenig meg, most amikor befejezem az írást, akkor ez a vonat, amivel Győrig utaztam már valahol Salzburg előtt jár nem sokkal. A RailJet Liszt Ferenc (15.10-es müncheni RJ) 16 óra 32 percre volt kiírva menetrend szerint Győrbe, de csak 16.43-kor gördült be a győri főpályaudvarra, ahol szintén a koszos, nyúlós, ragacsos nagyvárosi havas latyak látványa fogadott.
Egy nagyon mozgalmas nap volt, de nagyon jól éreztem magamat.

Ajánlók:
IC-vonat
EC-vonat
EN-vonat
RailJet
Újbuda Center
Lágymányos
Lurdy Ház
Lágymányosi-híd
1-es villamos
30 éves a budapesti Tátra villamos
Ajtósi Dürer sor
Ajtósi (Albrecht) Dürer
IX. kerület
X. kerület
VII. kerület
VI. kerület
XIV. kerület
XIII. kerület
III. kerület
Közlekedési Múzeum
Városliget
Sina György
Vidámpark
Nagycirkusz
Állatkert
Széchenyi-fürdő
PECSA
72-es troli
74-es troli
Károly körút
Arany János utca
Bazilika
Magyar Kereskedelmi-és Vendéglátóipari Múzeum
Dobos C. József
Dobostorta
73-as troli
Bajcsy-Zsilinszky út
Földalatti vasút
Deák tér
Baross tér
Győr Főpályaudvar
Tatabánya

Pápa, a reformáció városa

Debrecen a kálvinista Róma, Pápa pedig a reformáció városa.  A gondolatot az adta, hogy tavasszal elmentem Pápa városába, mert a Reformata M...